A reneszánsz és barokk nõi cipõdivat furcsaságai

Forrás: mult-kor ? 2010. február 25.

Remek betekintést nyújt a reneszánsz és a barokk szertelen cipõdivatjába az a hatvan pár 16-17. századi magasított talpú, illetve magas sarkú nõi lábbeli, amely a torontói Bata Shoe Museum idõszaki kiállításán szerepel.

"A cipõk, amelyeket a hölgyek hosszú szoknyája teljességgel eltakart, láthatatlanok voltak ebben a korban. A reneszánsz festõk alkotásain hihetetlenül magas nõket látunk, ám semmit sem veszünk észre a magas talpú papucsszerûségbõl, az úgynevezett chopine-bõl" - hangsúlyozta Elizabeth Semmelhack, a Bata cipõmúzeum vezetõ kurátora. Mint hozzátette, most "fellebbentik" a hölgyek szoknyáját, láttatva a viselõjük társadalmi és anyagi helyzetéhez szorosan kötõdõ divattartozékokat.

Ismertetése szerint Itáliában és Spanyolországban "emelkedett" sohasem látott magasságokba a felsõbb osztálybeli hölgyek és a kurtizánok lábbelije a 16-17. században. A tárlaton szereplõ velencei chopine például csaknem 50 centiméteres talppal büszkélkedhet. "E magas lábbelik a család gazdagságát voltak hivatottak demonstrálni, különösen Velencében és Firenzében, ahol igen fontos szerepet játszott a textilipar. Minél magasabb volt a cipõtalp, annál több textília kellett a ruhához, következésképp annál gazdagabb volt az adott família" - magyarázta Semmelhack.

Ezeken a magas talpakon a nõk képtelenek voltak segítség nélkül közlekedni, legalább két személynek kellett támogatnia a chopine-on imbolygó szépasszonyt. Innen ered a napjainkban is honos szokás, hogy az urak karjukat ajánlják fel a hölgyeknek. Érdekes módon Spanyolországban a chopine kilátszott a szoknya alól, ezzel magyarázható, hogy ezeket a lábbeliket igen gazdagon díszítették. Ezzel szemben minden cicomát nélkülözött a chopine itáliai változata, amelyet eltakart a szoknya, így teljességgel el volt rejtve az avatatlan szemek elõl.

A 17. század elején jelent meg a több egymás fölé helyezett bõrdarabból rakott sarok, amely kiszorította a chopine-t. Ez a viselet a férfi cipõdivatra is kihatott: az urak kezdetben 1-2, majd 3-4 centiméteres sarkú lábbelit hordtak. A hegyes orrú nõi cipõcskék puha bõrbõl készültek, a lábfejet takaró nyelves felsõrészük hímzett volt, 5-6 centiméteres sarkuk erõsen befelé dõlt, hogy a láb minél kisebbnek tûnjön.